Érezve az átváltozásotokatItt
vagyok, veletek vagyok.
Van egy olyan érzés bennetek, hogy valami nagy történés előtt álltok. Ezzel a tudatossággal vagytok ezen az úton, ez tart továbbra is rajta. Az átváltozásotok felismerése az egyik legfontosabb dolog, amit magatokban hordozhattok.Van egy kifejezésetek, amelyik így szól: "tartsátok fent a hitet", nos ez alkalmazható itt (is). Nem szükséges vakon lépnetek, ha egyszerűen megtudjátok érezni azt amit belül igaznak éreztek.Van egy részetek amelyik pontosan tudja azt, hogy soha nem lehettek teljesen mozdulatlanok, azt hogy sosincs vége ennek az éppen zajló átalakulásnak. Ezt a részeteket kell aktivizálni. Abban ahol a jelen pillanatban vagytok, van valami varázslatos és csodálatos, hiszen az hogy a szakadék szélén álltok egyfajta csodálatos izgatottságot és várakozást ad. Minél többet tartjátok ezt a rezgést, annál több izgalmat éreztek.Azt szeretném, ha tanúi lennétek az apró átváltozásaitoknak, ha észrevennétek az apró dolgokat, amelyek megváltoztak. Arra bátorítalak benneteket, hogy vegyétek észre mennyire megváltoztatok, azt hogy milyen módon haladtok egy teljesebb tapasztalat felé (önmagatokról).Betöltitek azokat a részeiteket, amelyek üresnek tűnnek, vagy hiányoznak, önmagatokkal töltitek be őket. Egyre több olyan dolgot adtok magatoknak amivel játszani tudtok, egyre több energiát ami áramolhat. Igaz hogy úgy érzitek egyre hatalmasabbak vagytok, mégis egyre könnyedebbnek tűntök.A magasabb birodalmakban csodálkozunk azon, ahogy titeket látunk és amit körülöttetek észlelünk. Nagyon örülünk annak a lehetőségnek amit meglátunk, hiszen ott rejlik az izgalom. Az átváltozási folyamatotok oly sok mindent ad és semmit nem vesz el. Csupán eltünteti az akadályokat, a szemellenzőket, megnyit benneteket a tudatosság és az erő egyre nagyobb érzésére.Mindig bízzatok ebben az érzésben, amit az átváltozásotokkal kapcsolatban éreztek, juttassátok eszetekbe hogy bármilyen kétely vagy félelem pusztán az egó próbálkozása, hogy a megszokott mederben tartson benneteket, ott ahol minden sokkal szilárdabbnak tűnik. Pedig ti fény-lények vagytok és erre minden egyes pillanatban egyre jobban visszaemlékeztek.
Zuhanás közben kapjuk a szárnyakat
Sokszor gondolkozom azon, hogy vajon miért van szükségünk arra, hogy kisebb-nagyobb sokkokat vonzzunk az életünkbe, miért várunk addig, amíg az élet "seggbe rúg" , pedig már korábban is pontosan tudjuk, hogy mit kellett volna tennünk. Emberekkel foglalkozom nap, mint nap, s nagyon gyakori az, hogy amit megbeszélünk, hogy merre van a következő lépés, bólogatnak, hiszen pontosan tudják, és már előtte is tudták. Nem hiszem, hogy mindenkire általánosan ki lehetne jelenteni, hogy ez azért van, mert szeret szenvedni. Aztán rájöttem, hogy sokan küzdenek önértékelési problémával, nagyon sok ember nem hisz magában, nem hisz abban, hogy ő képes arra, amire leginkább vágyik. S ilyenkor előfordul, hogy tudattalanul bevonz egy olyan helyzetet, ami a mélybe taszítja, s amíg zuhanunk, egy adott pillanatban megnyílunk az Égi segítségre, s elfeledett szárnyainkat szélesre tárjuk. Ezáltal egy olyan belső erőre teszünk szert, ami rólunk szól, ami teljes mértékben a mienk, s megtalálunk zuhanás közben valami olyan misztériumot magunkban, ami táplál és támogat. Ezért van az, hogy időről időre nehezebb dolgokat is "bevállalunk", hiszen szükségünk van az ajándékra: a saját belső erőnk elérésére és arra, hogy ezt elő tudjuk hozni magunkból. Egy ilyen belső harc után még a szemünk is fényesebben ragyog, a hangunk is letisztultabb, az arcunk kisimul, hiszen éppen az örökkévaló forrását találtuk meg magunkban. A lélek állandó, s ebből az állandóságból merítünk erőt a folyton változó világhoz. Ez egy áldás, s az ilyen időszakok bár lehetnek fájdalmasak, mert zuhanás közben talán ide-oda csapódunk, de amikor szélesre tárjuk a szárnyainkat, MEGÉRKEZÜNK.S ezek a legfontosabb pillanatok az életünkben, amikor megérkezünk az életünkbe, a párkapcsolatunkba, a hivatásunkba, a családunkba. Ez annyit jelent, hogy tudatosan jelen vagyunk és élvezzük az életet. Hiszen ez számít, hogy tudunk-e örülni annak, hogy itt vagyunk a Földön, ezen a csodálatos bolygón, s emlékezünk-e arra, hogy azt vállaltuk, hogy a Teremtőnek tapasztalatokat gyűjtünk ilyen-olyan témában. Az ő állandósága, "mozdulatlansága" táplálja a mi zuhanásunkat, de a mi örömünket is.
